A tolvaj nyomában a török Thomas Crown-ügy

A tolvaj nyomában

Recai Karagöz romantikus thrillere egészen döbbenetes módon olyan kérdéseket feszeget, amelyek a művészettörténészeket is képesek zavarba hozni. A tolvaj nyomában című film felteszi a kérdést, mitől értékes egy műalkotás. Mitől értékesebb az egyik, mint a másik.

Egy szórakoztató romantikus thriller, amelyet a Netflix műsorában választ a néző, nem sokszor vet fel olyan témát, ami még a művészettörténészeket is izgalomba hozza. A tolvaj nyomában, amely egy török romantikus thriller, két szálon fut. Az egyik egy szerelmi szál, amelyben a konfliktust az okozza, hogy a főszereplő férfi eltűnik a múltban. A filmben a főszereplő nő közben az Interpol ügynöke lesz és eltűnt műkincsek utáni nyomozásai során kerül a látóterébe a volt szerelme. Biztos benne, hogy a világ legbiztonságosabb múzeumaiból műkincseket rabló férfi ugyanaz, aki se szó, se beszéd eltűnt az életéből, ezért egy igencsak veszélyes játékba kezd: véletlen találkozás révén megpróbál újra összejönni a férfival, hogy a közelébe férkőzve kiszimatolja a titkait és leleplezze a rablót.

A tolvaj nyomában
Fotó: Netflix

A tolvaj nyomában a műkereskedelem egyik legfontosabb kérdését firtatja

Recai Karagöz filmjében érdekes a másik szál is, amely a rablásokat mutatja be. A férfi ugyanis bár a világ legbiztonságosabb múzeumaiból lop, de onnan a legkevésbé értékes műtárgyakat viszi el. Megfigyelhető ugyanis az a jelenség, hogyha ellopnak egy műtárgyat és megkerül, akkor jelentősen megnő az értéke. Mindez rávilágít arra, mennyire relatív a műtárgyak értéke, illetve sokszor van némi titok abban, hogy két tehetséges festő közül miért az egyik és miért nem a másik képei érnek milliárdokat. Ahogy Vincent van Gogh munkáit is halála után értékelték, vagy gondoljunk Csontváry Kosztka Tivadarra, akinek munkáiról külföldön elismerően nyilatkoztak, de hazánkban nem nagyon méltányolták. Örökösei anyagárban, szekérponyvaként akarták eladni alkotásait, amelyeket az éles szemű Gerlóczy Gedeon építész mentett meg az enyészettől.

A tolvaj nyomában
Fotó: Netflix

A film legtöbb jelenetét Prágában forgatták, amely tündöklő ékszerdobozként díszeleg a milliárdosok világát bemutató műben. Az alkotás egyébként sok olyan képi megoldással él, amelyet nyugodtan nevezhetünk elcsépeltnek vagy giccsesnek. Ilyen, amikor a csókjelenetben a férfi és a nő szájának egymástól való elválása után nem más vakítja el a nézőt, mint a nap. De az a jelenet is ismerős sok filmből, amikor sietni kell a párnak valami fogadásra, ezért a nőt mindjárt két meglepetés is éri, az egyik, hogy kap egy szép ruhát, a másik, hogy helikopter segít abban, hogy időben odaérjenek. A film egyébként nem kis mértékben emlékeztet a Thomas Crown-ügyre, ott, legalábbis az 1999-es verzióban, Pierce Brosnan játssza a milliárdos tolvajt és Rene Russo a rendőrnőt. Thomas Crown viszont nem a legértéktelenebb festménnyel sétál ki a múzeumból, hanem Monet egyik felbecsülhetetlen értékű alkotásával. Az eredeti, 1968-as Thomas Crown-ügyben Steve McQueen alakítja a fiatal bostoni milliomost és Faye Dunaway a biztosítási nyomozót, a rendező pedig az a Norman Jewison volt, akinek a nevéhez a Hegedűs a háztetőn vagy a Jézus Krisztus szupersztár fűződik.

A tolvaj nyomában
Fotó: Netflix

A film mesteremberesen összerakott, látszik, hogy az alkotók megtanulták a szakmát, alkalmazzák a legfontosabb fogásokat a feszültség fokozására, a karakterek jellemének kibontására. A színészi játék hiányosságai nem nagyon feltűnőek, bár néha azért felszisszen a néző egy-egy olyan mondat miatt, amely kimondása mögött nincsen túlságosan nagy színészi beleélés, másrészt a romantikus thriller műfajára az esetek döntő többségében az a jellemző, hogy a szeplők erősebb kontúrokkal rajzolják meg a karaktereiket. Összefoglalva tehát, aki szereti a Thomas Crown-ügyet, annak bátran ajánlható ez a török verziója is, amelyben nagy hangsúlyt kapnak a szépre fényképezett díszletek és a könnyű esésű selyem ruhák.

Sommásan: 7/10