Félelem a moziban: Így nézhet ki az atomháború, ilyen lehet a pusztítás

Egyre több hazai és nemzetközi politikus beszél arról, reális veszély a harmadik világháború – sőt, egy olyan nemzetközi méretű háborús konfliktus, amelyben elkerülhetetlen lenne a nukleáris hadviselés. Összegyűjtöttük azokat a filmeket, amelyek előre elképzelték, milyen lenne a harmadik világháború és annak részeként a globális atomkatasztrófa.

Közel nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. július 16-án, hajnali 5 óra 29 perckor hajtották végre a Jornada del Muerto sivatagban a világtörténelem első sikeres atomkísérletét, ekkor robbantották fel a The Gadget, azaz „a szerkentyű" névre keresztelt bombát – s vette kezdetét az atomkorszak, felgyorsítva a második világháború végét (Hirosima és Nagaszaki), valamint meghatározva a Nyugat és Kelet közötti politikai és világnézeti szembenállást, azaz a 20. század második felét kitöltő hidegháború fenyegetését, és persze új távlatokat nyitva az energiatermelésben.

A világpusztulást eredményező atomháború lehetőségének gondolata már korán foglalkoztatni kezdte a filmeseket, a legszélesebb műfaji skálán (dráma, komédia, sci-fi, horror és akciófilm) ábrázolva, milyen lenne, ha elszabadulna az atompokol. Összegyűjtöttük a téma 10, talán legizgalmasabb filmjét – ugyanakkor az olyan (a maguk műfaján belül kétségkívül izgalmas) sci-fiket és horrorokat, mint amilyen az atomrobbanások következtében előbukkanó óriáshüllővel riogató japán Godzilla-filmek, az emberi civilizáció helyét átvevő majomtársadalomban játszódó A majmok bolygója (1968) vagy Chris Marker művészileg is jelentős, időparadoxonon alapuló (és Terry Gilliam 12 majom című filmjét is megihlető) A kilátóterasz (1962) kihagytuk válogatásunkból, annál az egyszerű oknál fogva, hogy listánkon igyekeztünk azokra a filmekre koncentrálni, amelyek realistább műfajokban (és realistább következményekkel) képzelik el a földi civilizáció atomjaira hullását.

Az utolsó part (1959)

Stanley Kramer – Nevil Shute 1957-ben megjelent, azonos című regényéből készült – filmje 1964-ben játszódik, azaz az 1959-es bemutatókor a rendkívül közeli jövőben. A Hirosima és Nagaszaki elleni atomcsapások, valamint a koreai háborúban (1950-1953) is megjelent atomfenyegetettség tapasztalataiból kiindulva Az utolsó part kész ténynek veszi a nukleáris világkatasztófa bekövetkezését: a harmadik világháború atomcsapásai miatt 1964-re a Föld északi féltekéje már megsemmisült, a légáramlatok pedig lassan a déli féltekét is el fogják pusztítani, s minden bizonnyal az ausztráliai Melbourne marad az utolsó nagyváros, amelyet maga alá temet a világvége.

Az utolsó part (Gregory Peck és Ava Gardner) Forrás: United Artists

Ide érkezik az USS Sawfish atomtengeralattjáró, amelynek parancsnoka (Gregory Peck) beleszeret egy reményvesztett alkoholista nőbe (Ava Gardner), akivel néhány boldog napot tölthetne, mielőtt bekövetkezik az elkerülhetetlen, de kötelességének érzi, hogy visszakormányozza a tengeralattjárót az óceán mélyére, megadva a legénységnek azt a lehetőséget, hogy szülőföldjükön haljanak meg.

Kramer alkotása a romantikus drámát ötvözi a háborús filmmel – és az első olyan hollywoodi film volt, amelyben senki számára nincs happy end. Érdekes, hogy sok ország meghatározó politikusa érezte diplomáciai szempontból fontosnak, hogy részt vegyen a film bemutatóján: a New York-i premieren például Robert F. Wagner Jr. polgármester, a londoni premieren részt vett Jakov Malik, a Szovjetunió egyesült királyságbeli nagykövete, a tokiói premieren a japán császári család tagjai, míg is a stockholmi premieren VI. Gusztáv Adolf király is tiszteletét tette. Sőt, bár Az utolsó partnak nem volt kereskedelmi bemutatója a Szovjetunióban, egy félhivatalos, különleges, premiert azért szerveztek Moszkvában 1200 szovjet párttag részére, amelyre Llewellyn Thompson amerikai nagykövet mellett Gregory Peck és felesége is hivatalos volt – Az utolsó part főszereplője élete végéig erre a filmre hivatkozott, ha az atomfegyverkezés szóba került, nem egy politikus figyelmét felhívva a film keserű végkifejletére.

A nap, amikor a Föld lángra lobbant (1961)

A Val Guest rendezte katasztrófafilm elején magányos férfi sétál London kihalt, forróságtól gőzölgő, porlepte utcáin: az ő hónapokkal korábbi emlékeiből bontakozik ki az egész bolygót érintő atomkatasztrófa története. Újságíróként dolgozott, amikor furcsa meteorológiai események vették kezdetét, nyomozásának eredményeként jön rá, hogy az amerikai és a szovjet haderő véletlenül ugyan, de egyszerre, egy időben folytatott óriási erejű atomkísérleteket, a párhuzamos atomrobbantások pedig 1 fokkal megváltoztatták a Föld forgástengelyét, amely hatással volt az éghajlati zónákra is – lényegében olyan, gyors ütemű globális felmelegedést okozva, amely veszélybe sodorta a földi életet, benne az emberi civilizációval.

A nap, amikor a Föld lángra lobbant Forrás: Universal

Val Guest filmjében tehát nem a harmadik világháború – csak az arra való felkészülés – okozza a globális katasztrófát, de miközben a film megelőlegezi a 21. századi klímapánikot, nagyon is reálisan ábrázolja az elképzelhető válsághelyzetet, amelyben a kormányok kénytelenek elrendelni a városok evakuálását és a víz-, valamint egyéb készletek szabályozását. Ahogy az is logikusnak tűnik, hogy ha az atomrobbantások billentették ki a Földet, akkor hasonló módon lehet visszatéríteni eredeti pályájára – nem csak ennek sikerét, hanem a sugárzás következményeit illetően is nyitva marad a film: az utolsó jelenetben az újság nyomdájában két címlap is készül, az egyik arra az esetre, ha a Föld megmenekül, a másik pedig arra az esetre, ha már csak napjai vannak hátra.

Világvége (1962)

A történet középpontjában egy család áll, akik kempingezés közben a távolból meglátják a hírhedt gombafelhőt, majd a rádióból értesülnek arról, hogy atomtámadásokkal kísérve kitört a harmadik világháború – a családfő (maga Milland) úgy dönt, nem térnek vissza Los Angelesbe, hanem a túlélésre felszerelkezve egy barlangban keresnek menedéket. Az atomsugárzást végül sikerül elkerülniük, de a pánikot kihasználó három agresszív, főként nőkkel erőszakoskodó férfival meggyűlik a bajuk.

Világvége Forrás: AIP

A rendezéssel is próbálkozó Oscar-díjas színész (Férfiszenvedély, 1946) Ray Milland 1962-es B-filmje sok részletében rosszul öregedett ugyan, de a fosztogatásokkal, erőszakkal is járó szociális pánik, a társadalom morális összeomlásának ábrázolása szempontjából ma is hatásos film.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!