A baloldal esélyes a lengyelországi választásokon

Vasárnap parlamenti választások lesznek Lengyelországban. Minden előrejelzés szerint a baloldali koalíció megkérdőjelezhetetlenül vezet a szétaprózódott jobboldallal szemben.

Lengyelországban szeptember 23-án, vasárnap parlamenti választásokat tartanak. A jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt, az előző ciklusban kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) és a kis - parlamenten kívüli - baloldali Munka Uniója (UP) minden közvélemény-kutatás szerint hónapok óta toronymagasan vezet. A baloldali koalíció 45-52 százalék közötti eredményre számíthat, míg a többi pártnak nem jósolnak többet 13-15 százaléknál.

A választásokon 15 párt indul, de közülük csupán nyolcnak sikerült minden választókörzetben listát állítania - a többinek nincs esélye a parlamentbe kerülésre. A szejm 460 képviselői helyéért 7850, a 100 szenátusi helyért 429 jelölt verseng. Előrejelzések szerint legfeljebb 5-6 párt jut be a parlamentbe.

A választások tétje csupán az, megszerzi-e a baloldali koalíció a kormányalakításhoz szükséges többséget (legkevesebb 231 mandátumot), vagy további szövetségeseket kell keresnie. Az SLD-UP stratégiai célja az önálló kormányalakítás, mert a parlamentbe jutásra esélyes többi párt közül valójában egyikkel sem tudna koalíciót kötni. A felmérések szerint a választók mintegy 20 százaléka nem döntötte el, kire szavaz, ezért erre a kérdésre csak az urnák lezárása után lehet választ adni.

Ha nem kap többséget, elemzők szerint a baloldal más pártok külső támogatásával kisebbségi kormányt kénytelen alakítani. Ebben elsősorban a Polgári Platformra (PO) számíthat, és esetleg szóba jöhet még a Szabadság Uniója (UW) is - ha egyáltalán bejut a parlamentbe. Koalíciókötés a korábbi szövetségessel, a Lengyel Parasztpárttal is nehezen képzelhető el - bár nem zárható ki.

Leszek Miller, az SLD elnöke és miniszterelnök-jelöltje már nyilvánosságra hozta az általa megalakítandó kormány kulcstárcáinak élére jelölt politikusok nevét: a pénzügyminiszter és a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes Marek Belka, az államfő gazdasági tanácsadója, míg az infrastruktúra minisztere és a másik miniszterelnök-helyettes a koalíciós társ Munka Uniója elnöke, Marek Pol lenne. Külügyminiszternek Wlodzimierz Cimoszewicz volt miniszterelnököt, belügyminiszternek Krzysztof Janikot, nemzetvédelmi miniszternek Jerzy Szmajdzinskit, kormányszóvivőnek pedig az SLD jelenlegi szóvivőjét, Michal Tobert szemelték ki.

A szétforgácsolódott jobboldalon két csoportosulás, a jelenleg kormányzó Jobboldal Szolidaritás Választási Akciója (AWSP) és a Jog és Igazságosság (PiS) vetélkedik a vezető szerepért és egy majdani egységes jobbközép erő létrehozásának esélyéért. Emellett az AWSP magáért a parlamentbe jutásért is harcol, mert a felmérések szerint nem biztos, hogy eléri a pártszövetségek számára ehhez előírt 8 százalékot (pártok esetében a küszöb 5 százalék).

A pártpaletta közepén az idén januárban megalakult konzervatív-liberális Polgári Platform kiszorította a nagy hagyományú, Szolidaritás-gyökerű Szabadság Unióját, amely a bejutási küszöb környékén - de inkább alatta - egyensúlyoz. A kormánypárttól jobbra található Európa-ellenes nemzeti jobboldalt a Lengyel Családok Ligája (LPR) képviseli, amely egyes felmérések szerint bekerül a parlamentbe. Több előrejelzés szerint ez sikerülni fog a törvénytelen útelzáró akcióiról hírhedt, Andrzej Lepper vezette Samoobrona agrárpártnak is.

A nagy múltú Lengyel Parasztpárt (PSL), amely az előző ciklusban a baloldallal együtt kormányzott, 9-11 százalék körüli eredményre számíthat, és biztosan bejut a parlamentbe.

A voksolás a nyáron elfogadott új választási eljárás és szavazatszámlálási módszer szerint zajlik, amely a kis és közepes pártokat részesíti előnyben a győzelemre esélyes nagy pártokkal - ez esetben az SLD-vel - szemben.