Szilágyi Áron: Tokió óta érzem, hogy rajtam van a célkereszt

A háromszoros olimpai bajnok, és a múlt heti kairói világbajnokság óta immár egyéni világbajnok kardvívó klasszis, Szilágyi Áron volt a Sportrádió Hazafutás című műsornak vendége, ahol egy órán át válaszolt a motivációját, a múltját és a jövőjét boncolgató kérdésekre.

"A jós szóljon Csongiból - válaszolta nevetve arra a felvetésre, hogy Csongrádi Ferenc, a szöuli olimpián csapatban aranyérmes egykori kardozó szerint nem egy, de két, sőt akár három olimpiai is van még Szilágyi Áronban.

Én is úgy érzem, hogy addig érdemes folytatni a pályafutásomat, amíg jól érzem magam, amíg örömet jelent a vívás. Párizsig ez biztosan így lesz.

Tokió után azt gondoltam, hogy nekem már minden asszó ajándék lesz. Ez azért annyiban változott, hogy továbbra is tudok csalódott és mérges lenni, ha nem sikerül egy-egy akció."

Ahogy a háromszoros olimpiai bajnokban, úgy az ellene pástra lépőkben is megvan az extra motiváció. Szilágyi Áron ezt nagyon is tapasztalja minden egyes alkalommal.

Szilágyi Áron Tokióban harmadszor állhatott fel az olimpiai dobogó legmagasabb fokára, ami egyéniben még soha senkinek nem sikerült korábban Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

"Az ellenfeleimen az asszók ellőtt mérhetetlen motivációt és eltökéltséget látok. A kardvívók általában is ilyenek, mindig mindenki meg akarjva verni az aktuálisan legjobbat.

Tokió óta érzem is magamon a célkeresztet, ami rajtam volt korábban is, de most mintha szintet lépett volna.

De a tiszteletet is, amikor odajönnek egy-egy meccs előtt gratulálni. Egy világversenyt sokan tudnak nyerni, még a címvédés sem ritka, de a három egyéni győzelemmel kivívtam magamnak a tiszteletet.

Szinte törvényszerű a kérdés, hogy mi motivál még egy háromszoros olimpiai bajnokot, aki immár világbajnok is, és nincs olyan verseny a naptárban, amit ne nyert volna már meg pályafutása során. Nos, Szilágyi Áronnak nem kell a szomszédba mennie a motiváióért.

Úgy érzem, hogy én azzal is több lehetek, ha megnyerek egy világkupaversenyt.

De ott vannak a következő nagy versenyek, Európa- és világbajnokságok, és persze a párizsi olimpia. Én már megtehetem azt, hogy ott indulok el, ahol szeretnék, és idén három vk-versenyen indultam,

viszont ezek közül a budapesti és a padovai világkupa is olyan verseny, aminek a több évtizedes hagyományok miatt komoly értéke van a vívóvilágban.

Azért is örültem annyira, hogy idén sorozatban harmadik győzelmem után hazavihettem az Aranysisakot Padovából.

Szilágyi elképesztő éremgyűjteményéből már csak az egyéni világbajnoki cím hiányzott, és Tokió után ki is jelentette, hogy mindent meg fog tenni, hogy azt is begyűjtse. Erre a múlt héten Kairóban került végü sor, ahol ismét az ellenállhatatlan Szilágyi Áront láthattuk a páston.

"Motoszkált bennem a kérdés, hogy vajon képes leszek-e egyéni vb-címet nyerni a pályafutásom során?

Úgy utaztam ki, hogy ez nem feltétlenül most fog összejönni, de abszolút motivált voltam, a versenynapon pedig nem is volt kérdés, hogy teljes erőből fogok küzdeni. Nem hagytam magam kizökkenteni, mindig vissza tudtam nyúlni a saját eszes vívásomhoz.

Persze, amikor egy tuson múlik egy világbajnoki cím, akkor mindenkinek megremeg a lába, átgondolja, hogy mit kell csinálnia. Nekem megjött a jó gondolat, pontosan tudtam, hogy mit és hogy fogok csinálni, és az is történt, biztos voltam a győzelmemben, miközben a francia fiú is ünnepelt, de egy kétlámpás találatnál nyilván azt kell tennie."

Szilágyi Áron, miután győzött a francia Maxime Pianfetti ellen a kairói vívó-világbajnokság férfi kard egyéni döntőjében 2022. július 18-án Forrás: MTI/EPA/Mohamed Hoszam

Olimpiai és vb-cím között van különbség? - tette fel a kérdést a műsorvezető.

Van. Most egy óriási megkönnyebbülést éreztem, hogy nem „csak" olimpiát tudok nyerni, hanem a nagy mumust, a vb-t is képes vagyok megnyerni.

Egy háromszoros olimpiai bajnok esetében szinte természetes, hogy az edzője nem ugyanazt a munkát végzi mellette, mint egy pályája elején járó tehetséggel. Így van ez Szilágyi és Decsi András esetében is.

"Elég önálló vagyok a felkészülésem során. Az edzőm, Decsi András leginkább tükörként reflektál arra, amit mondok, teszek. Ő azért mégis más szemszögből látja, amit csinálok, jó kérdésekkel, gondolatokkal terel újabb irányokba.

Én egyébként egyedül is nagyon szorgalmas vagyok, inkább vissza kell, hogy fogjanak. Nekem ebben a rutinban, hogy elvégzem a munkámat, egyszerűen nincs kihágás. Ez így állt be, nekem ez olyan természetes dolog, mint az, hogy felkel a Nap.

Megtanultam kezelni a monoton időszakokat is, azokban is tudok magamnak újabb és újabb feladatokat adni. Szeretem azt az érzést, amikor edzés után izzadtan, fáradtan leülök az öltözőben, mert tudom, hogy megérte lemenni az edzésre."

Egy Mindenkiért

Szilágyi Áronról Muhi András Pires készített egész estés filmet, ami ugyancsak sok tanulsággal járt a főszereplő számára is.

"Bemutatókon már többször is láttam, de úgy, hogy otthon leüljek, és teljes nyugalomban megnézzem, olyan még nem volt. Természetesen nagy hatással volt rám a film, egy önismereti túra volt számomra is. Meg kell tapasztalnom, hogy látnak mások kívülről, milyen is vagyok intenzív helyzetekben. Volt is bennem félelem a forgatás előtt, hiszen a be kellett, hogy engedjem a stábot a legintimebb közegeimbe is, de a feleségem, a szüleim, végig tabunak számítottak, ahogy egykori mesterem, Gerevich György sírjához sem engedtem, hogy elkísérjen a stáb. De volt bennem egy erős motiváció, hogy bemutassuk a vívást, hogy egy vívóról készüljön először ilyen komoly film az egyéni sportok világában."

Azért lettem élsportoló és azért csinálom ezt nap, mint nap, mert hiszek benne, hogy értéket teremtek.

Világéletemben vágytam a sportsikerekre, de soha nem azért, hogy engem idézzenek, hogy én valamilyen referencia legyek. Persze jól esik, és tudom, hogy ez felelősséggel jár, amiket magamra kell, hogy vállaljak. De leginkább továbbra is a páston, az edzéseken nyújtott teljesítménnyel tudok példát mutatni, miközben megtalálnak olyan társadalmi feladatok, mint a tehetséggondozás, amelyek valóban közel állnak hozzám. Miközben a politikától és a bulvártól határozottan és tudatosan távol tartom magam."

Maga is meglepődött, hogy a tokiói olimpián aratott győzelme óta szinte minden interjúban felteszik neki a kérdést, miszerint mi lesz vele a visszavonulása után. Íme a válasz:

"Jókat nevetek azon, hogy a londoni olimpia után még senkinek nem jutott eszembe, hogy visszavonuljak, Tokió óta meg folyton megtalál a kérdés. Sokat gondolkodom rajta, hogy érdemes lenne-e visszaadnom azt sok mindent, amit kaptam a vívástól, vagy teljesen vonuljak ki a sportágból. Nem tudom egyelőre a választ, ezt őszintén mondom."

Szilágyi Áron még nem tudja elképzelni az életét vívás nélkül Forrás: AFP/Mohd Rasfan

Szilágyi Áron tavaly ősszel feleségével együtt Londonba költözött, de emögött sem kell semmilyen nagy titkot sejteni. Mint az ilyen esetekben általában, a legkézenfekvőbb helyzet állította választás elé a bajnokot és párját.

"Nincs benne semmi titok, hogy a feleségemmel Londonba költöztünk. A feleségem, aki pénzügyi területen dolgozik, kapott ott egy állást, én pedig a tokiói olimpia után azt éreztem, hogy szükségem van egy kis levegőváltozásra. Kezdetben háromnegyed-egynegyed részben Londonban éltem, ahol az angol válogatottal tudok készülni, de, ahogy jöttek a fontosabb versenyek, ez megfordult, és egyre gyakrabban, egyre több időt töltöttem itthon. Most jön egy két-háromhetes pihenés, de hosszabb kihagyásról nincs szó."

És, hogy van-e valahol már egy másik Szilágyi Áron? Nos, lehet reménykedni!

Biztos vagyok benne, hogy valahol már van egy másik Szilágyi Áron. Minden rekordot megismételnek, megdöntenek egymást a fiatalok. Remélem, hogy egy magyar fiatal lesz az. Sok tehetség bontogatja a szárnyait, de nagyon nehéz megmondani, hogy kiből lesz a klasszis vívó.