Vízkereső ördögszekér a Marson

Vágólapra másolva!
Hogyan hatolhatunk át távoli, ismeretlen földeken, amelyeket hatalmas görgetegek, lejtők és szurdokok tagolnak? A megoldást egy véletlen baleset sugallta: egyszerűen keresztül kell gurulni rajtuk.
Vágólapra másolva!

Sokan emlékezhetnek még a Mars Pathfinder 1997-es leszállása során alkalmazott úttörő megoldásra: 50-100 méterre a felszíntől felfúvódott a szondát körbeölelő 24 db légzsák, néhány pillanattal később bekapcsoltak a fékezőrakéták, az ejtőernyő lehullott, a szonda pedig - légzsákokkal burkolva - lezuhant a vörös bolygó felszínére. A becsapódás sebessége 18 m/s volt, s a magasságmérők adatai szerint először mintegy 16-17 méter magasra pattant vissza a szerkezet. Ezt követően körülbelül másfél percig pattogott és gurult, míg a becsapódás helyétől körülbelül 1 km-re meg nem állapodott.

Hasonló, de sokkal dramatizáltabb jelenetet láthattunk a Vörös bolygó (Red Planet) c. filmben, ahol a légzsákos landolást már embereket szállító űreszköz hajtotta végre, s még a hatalmas kanyonba zuhanást is egészen jól viselte.

Ha egyelőre emberek ilyen landolását nem is tervezi, a NASA megkezdte annak a pehelykönnyű, ám igen szívós anyagból készülő, túlméretezett strandlabdának a tervezését, amely egy szép napon keresztülgördülhet a Mars hepehupás, sziklás felszínén. Az "ördögszekér marsjáró" néven emlegetett, műszerekkel megrakott gigászi labda a "szokásos" pattogós landolás után a marsi szelek által hajtva kalandozik majd a vörös bolygón. A Mars légkörének ritkasága ellenére (a földi sűrűségének kevesebb mint századrésze) egy 70 km/h sebességű, átlagos marsi délutáni szélben a 35 km/h sebességet is elérheti, s akár 20 fokos lejtőkön is felgurulhat.

A hat méter átmérőjű labda belsejében felfüggesztett műszerek - például a kamera vagy a vízkereső radar - úgy léphetnek működésbe, hogy a ballont egy ígéretes helyen részlegesen leengedik, s ezáltal megállásra késztetik. Ha befejezte a vizsgálódást, ismét felfújják, s ha feltámad a szél, továbbszáguldhat a gördülő műszeregyüttes.

Jack Jones, a NASA "felfújható rover programjának" vezetője hangsúlyozza, hogy a fejlesztés még az elején tart, de egy másfél méteres példánnyal elért eredmények máris nagyon ígéretesek. A fő cél egyelőre a marsi alkalmazás, de egy ilyen szerkezet jól jöhet más, vékony légkörrel rendelkező égitesteken is, például a Plútón, vagy az Io (Jupiter) és Triton (Neptunusz) nevű óriásholdakon. Egy ilyen ballon gond nélkül hatolhat át olyan terepen, amely a legintelligensebb hagyományos roverek számára is járhatatlan lenne.

Az ötlet egyébként éppen egy kísérleti rover (Big Wheels, "nagy kerekek") tesztelése közben született, amelyről leszakadt egy vállig érő, gömb alakú "kerék", s gond nélkül, villámgyorsan távolodott a Mojave-sivatag hepehupás felszínén. Az üldözésére induló szakemberek csodálkozva látták, hogy semmiféle akadály nem volt képes megállítani.

A NASA fejlesztőmérnökei most a különféle nagy szakítószilárdságú anyagokat, az ideális méretet és légnyomást, illetve a szerkezet kiegyensúlyozását és irányíthatóságát próbálgatják, s még e hónap végén olyan ballont szeretnének tesztelni, amelyben már a felszín alatti vizek kimutatására alkalmas műszert is elhelyeznek. Még idén szeretnék végrehajtani a ledobási teszteket, s jövőre már az Antarktisz kíméletlen világában akarják próbára tenni a szokatlan marsjáró szerkezetet.

S. T.

Ajánlat:

Inflatable Rover Program
http://www-a.jpl.nasa.gov/adv_tech/rovers/summary.htm
"Felfújható" marsjárók - a NASA hivatalos oldala.

Exploring Mars: Blowing in the Wind
http://mars.jpl.nasa.gov/missions/behind/tumbleweed1.html
További információk angol nyelven a NASA Mars-oldalain.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!