Amikor a rettegett mongol hadseregnek volt szüksége a szerencsére

A mongolok céltudatosan és feltartóztathatatlanul törtek nyugatra

Fotó: Wikimedia Commons

A történelem valaha volt egyik legnagyobb állama, a Mongol Birodalom a 13. században Dzsingisz kán uralkodása alatt tett szert valódi nagyhatalmi státuszra. Az 1230-as évek második felében a Magyar Királyság is potenciális célponttá vált a sztyeppei birodalom számára. Ugyan tatárjárásnak hívjuk az ország elleni támadást, a tatár valójában segédcsapatként szolgáló népcsoport volt a mongol hadseregben. A név valószínűleg onnan ered, hogy a szemtanúk őket látták az első sorokban harcolni és róluk számoltak be.

IV. Béla helyzetét a belpolitikai válság és a kun lázadás is nehezítette

Dzsingisz kán halála után országa a Japán-tengertől egészen a Kaszpi-tengerig terjedt. Ugyan a centralizált irányítás ezen a hatalmas területen már nem volt lehetséges, a terjeszkedni vágyó birodalom hatalmas veszélyt jelentett Magyarországra nézve. Julianus barát már 1237-ben hírt hozott arról, hogy a mongolok szüntelenül a nyugati hódításról tanácskoznak. Magyarországon ekkor a friss király, IV. Béla szakított apjának a főurak számára kedvező, adakozó politikájával és a királyi birtokok visszavételével próbálkozott. 

IV. Béla a Képes Krónikában
Fotó: Wikimedia Commons

Népszerűtlenségét tovább növelte, hogy 1239-ben befogadta a mongol támadások elől menekülő kunokat, akiktől katonai segítséget remélt a lehetséges invázió ellen.1240-re elesett Kijev. Béla király ugyan próbálkozott nyugatról segítséget hívni az országba, ám követei csupán üres ígéretekkel tértek vissza. Ezt tovább súlyosbította, hogy az elégedetlen magyarok megölték Kötönyt, a kunok vezérét, így a harcias népcsoport elhagyta az országot.

Batu kán már a visszavonulást fontolgatta Muhinál

A magára maradt király 1241. április 10-én Muhi közelében, a Sajó-híd lábánál vert tábort és szekérvárat építtetett. Elképzelése egyáltalán nem volt rossz, ugyanis a többszörös túlerőben lévő mongol csapatok ellen így több esélye volt, mintha a nyílt mezőn teljesen kibontakozva kellett volna harcot vállalnia. 

Azonban a tábor területén a belső hely túl szűk volt, ami később komoly problémát okozott. 

Másnap Batu, az ellenséges sereg vezére, látva, hogy a magyarok védekezésre rendezkedtek be, úgy döntött, hogy támadást indít. Ezt Béla testvére, Kálmán és Ugrin kalocsai érsek visszaverte. 

Mongol lovasok egykorú ábrázoláson
Fotó: Wikimedia Commons

A magyarok azt hitték, győztek és míg ezt ünnepelték, az ellenség új terven dolgozott. Eszerint Batu a fősereggel a Sajó hídjánál támad, míg a fővezére, Szubotáj, a jobb szárnyon, illetve Sejbán vezér a bal szárnyon kerülve egy rögtönzött tutajhídon átkel, és a magyar csapatok oldalába kerül.

Az új támadás sem kezdődött jól, ugyanis Batu csapatai igen súlyos veszteségeket szenvedtek.

 Testőrsége tagjaiból és főuraiból többen meghaltak és már a visszavonulást fontolgatta, mikor Szubotáj megérkezett. Ekkor fordult a hadiszerencse, és a magyar seregen a mongolok elkezdtek felülkerekedni, a szekérvárra pedig nyílzáport zúdítottak.

Szubotáj mongol hadvezér, egykorú ínai fametszeten
Fotó: Wikimedia Commons

 A szűk szekértáborban kitört a pánik, a magyar csapatok nem tudtak alakzatot felvenni, a menekülni próbálókat pedig szinte mind megölték. A király is csak úgy jutott ki a káoszból, hogy leghűbb alattvalói életüket adták érte, végül pedig a dalmáciai Trau várában lelt menedékre.

Máig rejtély övezi a mongolok váratlan kivonulását

Politikája ezután új irányt vett. Megpróbált megegyezni a főurakkal, és kővárak építésébe fogott, amelyek a későbbi végvárrendszer alapjait jelentették. A következő év során lezajló mongol kivonulás okát máig rejtély övezi. Egyes kutatók úgy vélik, Ögödej nagykán halála miatt vonultak ki, hogy részt vegyenek az új nagykán megválasztásán. 

A magyar király számára jól kezdődött muhi csata végül súlyos vereségbe torkollott
Fotó: Wikimedia Commons

A történészek friss forrásfeldolgozások alapján arra is következtetnek, hogy a mongolok talán féltek a magyar hadsereg erejétől, és hosszas haditanácskozás után döntöttek a kivonulás mellett. Ennek során több irányban dúlták végig az országot, de a visszatérést még hosszú ideig nem kísérelték meg. További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.