Karthágó alatt egy olyan város romjai bújnak meg, amit a rómaiak el akartak titkolni

216 kilométeres akvaduktjával és páratlan termálfürdőivel a mai Tunéziában található Karthágó a Római Birodalom egyik gyöngyszeme volt, aminek szépségére mindig is büszkék voltak. Alatta azonban egy másik város húzódik, amelynek civilizációja már akkor körbehajózta Afrikát, amikor Róma még csak egy nyomortanya volt 

Fotó: SchisCom

Karthágó, Trója, Perszepolisz – három legendás nagyváros, letűnt civilizációk egykor forgalmas központjai, amelyek építészeti vívmányaikkal messze megelőzték a korukat. A ma kiemelt turisztikai desztinációként számontartott Karthágó ráadásul egy ősi titkot is rejt: egy másik város romjait, amit 7 évszázaddal korábban alapítottak a föníciaiak. És bármennyire is igyekeztek a rómaiak, a föníciaiak által lehelyezett alapok a történelem során a felszínre bukkantak, hogy feltárják egy letűnt civilizáció emlékét.

216 kilométeres akvaduktjával és páratlan termálfürdőivel a mai Tunéziában található Karthágó a Római Birodalom egyik gyöngyszeme volt, aminek szépségére mindig is büszkék voltak. Alatta azonban egy másik város húzódik, amelynek civilizációja már akkor körbehajózta Afrikát, amikor Róma még csak egy nyomortanya volt – világít rá az Ókori megapoliszok című dokumentumsorozat, amely május 7-étől keddenként 21:00 órakor látható a Viasat History műsorán. A Földközi-tenger partjára épült Karthágó pedig a kor egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált, ahol az Afrikából származó elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek a nagyobb városokból érkező gazdag vevőkkel. A várost a tenger felöl 15 méteres falak, a sivatagra néző oldalán pedig egy bástyákkal felvértezett, 9 méter vastag hármasfal védte. A tengeren egy 300 méter széles és egy kilométer hosszú kikötő várta közel 200 dokkal a hajókat (ezek kőből készült maradványai még ma is láthatók).

216 kilométeres akvaduktjával és páratlan termálfürdőivel a mai Tunéziában található Karthágó a Római Birodalom egyik gyöngyszeme volt, aminek szépségére mindig is büszkék voltak. Alatta azonban egy másik város húzódik, amelynek civilizációja már akkor körbehajózta Afrikát, amikor Róma még csak egy nyomortanya volt 
Fotó: SchisCom / SchisCom

 

Nem csoda, hogy Karthágóra sok hódítónak fájt a foga: Róma i.e. 264-en szállt hadba a Karthágói Birodalommal, a két óriás közötti küzdelem bő egy évszázadon át tartott. Róma figyelme csak a szárazföldi hódításokat követően irányult a tengerekre, akkor viszont nagyon gyorsan befolyást akartak szerezni a vízeken. Karthágó rövid időn belül elveszítette a flottáját és a hadseregét, ezért csak az istenekben bízhattak: templomokat emeltek és itt áldozatokat mutattak be. A régészek a templomok romjai között több tízezer terrakotta urnára bukkantak, ezekben állatok és gyerekek égett csontjaival. Az ókori görög szövegek szerint a karthágóiak az istenek kiengesztelése érdekében képesek voltak feláldozni az első fiaikat, méghozzá úgy, hogy máglyára vetették őket – más vélekedések szerint viszont a szegényektől vásároltak gyerekeket, akiket feláldoztak. Az urnákban magzatok, koraszülött csecsemők és fogyatékkal rendelkező gyerekek maradványait is megtalálták. Egyes vélekedések szerint ezek a híresztelések csupán a karthágóiak lejáratását szolgálták, de egy biztos: a háború közeledtével az áldozatok megszaporodtak.

 A Földközi-tenger partjára épült Karthágó a kor egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált, ahol az Afrikából származó elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek a nagyobb városokból érkező gazdag vevőkkel. 
Fotó: SchisCom / SchisCom

 

A várost végül egy három évig tartó ostrom után Scipio hadvezér foglalta el i.e. 149-ben. A karthágóiak úgy tartottak ki, hogy egyáltalán nem voltak fegyvereik, még a kötelet is asszonyaik hajából fonták, de végül kimerültek. A győzelmet követően a rómaiak teljesen elpusztították a várost, a legendák szerint még a földeket is sóval szórták be.

Karthágót végül egy három évig tartó ostrom után Scipio hadvezér foglalta el i.e. 149-ben. A karthágóiak úgy tartottak ki, hogy egyáltalán nem voltak fegyvereik, még a kötelet is asszonyaik hajából fonták, de végül kimerültek. A győzelmet követően a rómaiak teljesen elpusztították a várost, a legendák szerint még a földeket is sóval szórták be.
Fotó: SchisCom / Fabien Knoll & Lara Sciscio 

 

A romokból aztán Caesar elképzelését követve Augustus császár új várost emelt, ugyanis Róma búzaszükségletének kétharmada Afrikából származott, ehhez kikötő szükségeltetett, továbbá a Caesar idején kibővült hadsereg veteránjainak is szükségük volt új városokra, ahol letelepedhettek. Az viszont szóba sem jöhetett, hogy ugyanazt a várost építsék fel a romokból: a régi Karthágónak az emlékét is el akarták törölni, így egy teljesen új megapolisz született egymással kereszteződő főutakkal, vízvezetékekkel, fórummal, templomokkal és a sokszor megénekelt fürdőkkel.

(Forrás: SchisCom)