A világ helyzete 2002

Vágólapra másolva!
A washingtoni Worldwatch Institute díjnyertes kutatócsoportja ismét nagyító alá veszi a világ előtt álló legnehezebb feladatot: hogyan építhetünk fel egy környezeti szempontból fenntartható gazdaságot, mielőtt még tartós kárt tennénk a világ civilizációját fenntartó természeti rendszerekben.
Vágólapra másolva!

Hogy bolygónkkal sok gond van, azt az elmúlt 10 évben megjelent A világ helyzete c. kiadvány kötetei hűen tükrözik. A fejezetek évről évre a legégetőbb környezeti gondokat tárgyalják. Így van ez a most megjelent könyvben is, amelynek nyolc fejezete azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a fenntartható fejlődésről idén szeptemberben Johannesburgban tartandó világtalálkozó legfőbb témái lehetnek.

A kötet ugyanakkor nem egyszerű probléma-tárház, a szerzők ajánlásokat is megfogalmaznak a johannesburgi csúcs résztvevői számára ahhoz, hogy milyen lépéseket tegyenek veszélyeztetett világunk védelme, a fenntartható fejlődés érdekében.

A javaslatok a kormányokhoz, a globális és lokális gazdaság szereplőihez, a civil szervezetekhez is szólnak. Ha tudomásul vesszük, hogy a szegénység nem pusztán jövedelemhiány, hanem az élelemnek, a tiszta víznek, az oktatásnak és egyéb olyan szolgáltatásoknak a hiánya, amelyek kifejezett hatással vannak a szegények életére, akkor az is nyilvánvaló, hogy egy biztonságosabb világ megteremtése érdekében az átfogó nemzetközi egyetértésre és a kis tettekre is szükség van, a mikrofinanszírozási intézmények apró, de lényeges beavatkozásokkal segíthetnek a szegényeknek abban, hogy jobbá tehessék életüket.

Az üvegházhatás erősödését megállítani hivatott éghajlatváltozási programmal kapcsolatban a kutatók kiemelik, hogy a kiotói egyezményt minél több országnak kell ratifikálnia, ugyanakkor egy olyan önkéntes globális éghajlategyezményre is szükség lenne, amelyben az üzleti élet vezetői kötelezik el magukat arra, hogy mindent megtesznek a gazdaságos termékek, a megújuló energia, a hidrogén- és üzemanyagcellás technológiák gyorsabb bevezetésére.

Arra, hogy a Föld élelmiszer-termelő rendszere nem működik megfelelően, talán a legerősebb bizonyíték az a tény, hogy a földművesek bolygónk legszegényebb emberei. Az életképes rendszerért az egyes ember is tehet: a globális élelmiszerpiacon a fogyasztó a helyben előállított élelmiszer vásárlásával fejezheti ki leghatásosabban választását - hívják fel a figyelmet a szerzők.

A káros anyagok kibocsátásának csökkentése méregterhelésünk csökkentését is jelenti. Egyre nő azoknak az országoknak a sora, amelyek már betiltották az ólmozott benzin használatát. Az oldószergyártás számos szereplője kezdett biztonságosabb alternatívákat keresni és bevezetni. A kibúvó persze itt is adott: a gazdagabb országok különösen felelősek azért, hogy saját szennyezésük költségeit ne leplezzék exporttal.

Bolygónk megóvása érdekében feltétlenül fontos a nemzetközi turizmus új útra terelése, figyelmeztetnek a kutatók. Olyan irányt kell szabni, amely minimálisra csökkenti az erőforrások felhasználását és pazarlását, a turizmus káros környezeti és kulturális hatását pedig a lehető legkisebb területre korlátozza.

A szerzők szerint az élet jobbá tételét nem lehet elképzelni anélkül, hogy a nők a férfiakkal azonos védelmi jogokat élvezzenek a Föld bármely pontján és az élet minden területén. Erőteljes választ kell adni a világméretű AIDS-járványra is.

A kötetben önálló fejezetben elemzik a természeti erőforrások és az elnyomás összefüggéseit. Egyre inkább tudatosodik a szoros összefüggés az illegális forráskitermelés, a fegyverkereskedelem, az erőszakos konfliktusok, az emberi jogok csorbítása, a humanitárius katasztrófák és a környezet tönkretétele között. Ez ellen csakis globális igazolási rendszerek kialakításával, a fegyverkereskedelem áttekinthető szabályozásával, a bennszülött csoportok demokratizálódásának előmozdításával lehet védekezni, és támogatni kell a gazdaság sokrétűségét, hogy az országok ne függjenek olyan nagymértékben néhány nyersanyagtól.

A globális irányítás átalakításának szükségességével külön fejezetben foglalkoznak a szerzők. Ma a kereskedelem annyira összefonódott a szociális kérdésekkel, hogy egyre kevésbé lehetséges a szelektív internacionalizmus, új életre kell kelteni a nemzetközi környezeti irányítást, ugyanis égető szükség van néhány "környezeti közlekedési szabályra" a globális gazdaságban. A nemzetközi irányítás mai intézményei súlyos "demokratikus deficitben" szenvednek, ezért a globális irányítás demokratizálására nagy szükség van.

A könyvhöz Kofi A. Annan, az ENSZ főtitkára írt előszót.

Ajánlat:

Föld Napja Alapítvány
A magyar kiadás immár 1991 óta a Föld Napja Alapítvány munkáját dicséri.

greenfo.hu - Sarkadi Péter