Több ezer varázsigét gyűjtött a Kalevala atyja

A hőseposzok és eredetmondák alapvető részét képezik egy nemzet identitásának. Sokszor előfordul, hogy nemcsak maguk a népi legendák, hanem azok gyűjtői is kultikus helyet kapnak a nemzeti emlékezetben. Nem történt ez másképp a finn Elias Lönnrot esetében sem.

Manapság kifejezetten nehéz polihisztornak lenni. A mai kor tudományai olyan elsajátítandó információmennyiséggel rendelkeznek, hogy emberfeletti akár két különböző területen is mester szintű tudásra szert tenni. Ez azonban nem volt mindig így. 

A 19. század egyik elismert finn tudósát, Elias Lönnrotot joggal tekinthetjük polihisztornak, hiszen orvosi pályafutása mellett az egyik legjelentősebb, a finn folklórra vonatkozó gyűjtést vitte véghez.

Elias Lönnrot portréja 1880 körül
Fotó: Wikimedia Commons

Lönnrot egy kis faluban született Finnország déli részén 1802-ben. Családja igen szerény körülmények között élt, ezért tanulmányait többször is félbe kellett szakítania, hogy megkeresse a kenyérre valót. Ennek ellenére kitartóan fejlesztette tudását, patikussegédi állása mellett volt ideje latinul és görögül is megtanulni. A kitartó munka meghozta gyümölcsét, ugyanis 1828-ban sikerrel felvételizett a turkui egyetem orvoskarára. Orvosi pályafutását valószínűleg az is ösztönözte, hogy házi tanítója volt egy orvosprofesszor gyermekeinek, aki látott potenciált az ifjú tehetségben. 

Az orvoslás mellett a néprajz került Lönnrot érdeklődésének fókuszába. 

Elsőnek 1827-ben indult népdalokat gyűjteni Finnország keleti részére. Az itt összegyűjtött anyagait később több füzet formájában ki is adatta. Pár évvel később titkára lett a Finn Irodalmi Társaságnak, amelynek segítségével további felfedezőutakra vállalkozott. A Kalevala egyik korai példánya 1835-ben készült el, melyet későbbiek folyamán még kibővített. A finnek nemzeti eposzába sok ezer sornyi finn varázsige is belekerült. Ezeknek egy jelentős része orvoslással kapcsolatos, amely különösen felkelthette Lönnrot érdeklődését. A ma olvasható verzió ötven énekből (finnül runókból) áll és számos nyelvre fordították le világszerte, köztük magyarra is.

Észak úrnője, Louhi egy óriás sas formájában támad Väinämöinenre
Fotó: Wikimedia Commons

Mindeközben sikeresen befejezte orvosi tanulmányait és kerületi orvosként kezdett el dolgozni Kajaaniban. Lönnrot kettős érdeklődését már disszertációja is remekül tükrözi, melyben a finn varázslatok szerepéről értekezett a gyógyításban. Munkabírása legendás volt, hiszen a gyógyítás és a néprajzi körutak mellett volt ideje elindítani az első finn nyelvű folyóiratot is. Mindemellett ismeretterjesztő orvosi könyvet is írt, finn-svéd szótárt készített és számos tanulmányt is közölt a finn és lapp mondavilággal kapcsolatban. 

Felfedezőútjai során összesen több, mint húszezer kilométert tett meg.

A következő mérföldkő Lönnrot életében a Helsinki egyetem volt, ugyanis 1852-ben rábízták a finn nyelv és irodalom tanszék vezetését. Ekkor már belátta, hogy egy ilyen állás mellett nem jutna ideje a gyógyításra, ezért a következő években nem látott el orvosi feladatokat. Nyugdíjas éveiben azonban ismét visszatért az orvosláshoz, de csak szülőfalujában, ahol 1884-ben bekövetkező haláláig aktívan részt vett a közösség életében.

Elias Lönnrot és a Kalevala hősei egy emlékművön Helsinkiben
Fotó: Wikimedia Commons

Elias Lönnrot munkásságának hála nem csupán a Kalevala, hanem a finn nemzettudat is megszületett. Legfőbb alkotása az északi legendák mellett egy egészen új világot tárt az olvasók elé, amely mára a bolygó minden szegletébe eljutott. Már életeben komoly elismertségre tett szert, amelyet mi sem tükröz jobban, mint az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külföldi tagjai közé választotta. Lönnrot személyét a mai napig komoly tisztelet övezi Finnországban, több helyen is köztéri szobor őrzi emlékét.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.