A szabadság a béke aprócska szigetén

A XVI. századi, nyugati ember vallásháborúi és világhódító tervei, valamint a keresztényellenes keleti oszmán hatalmi agresszió közé ékelődött Erdélyi Fejedelemség megértette a történelem leckéjét. Ötszáz éve, a hódítások korában mások vérén, verejtékén tágult ki a világ a nyugati ember számára, addig a lelkiismeret, az Isten és ember személyes viszonyrendszerében tágult ki a világ az erdélyi magyar, székely és szász ember számára.

Nem, nem a mai Magyarországról beszélünk, hanem a 455 évvel korábbi Erdélyről, annak is a festői, aranyosi vidékéről, s az ősi legendákkal övezett Tordai hasadék lábánál fekvő aprócska városkában született, a világnak elsőként példát adó vallásszabadság dekrétumáról, a lélek szabadságán alapuló, ma 455 éves, 1568. január 13-án született Tordai vallásbékéről.

Miközben ötszáz éve, a hódítások korában – a gyarmatosítás ötletének megszületésével, a mások vérén, verejtékén gazdagodó globalizáció intézményével - földrajzi, anyagi, gazdasági értelemben tágult ki a világ a nyugati ember számára, addig

a világ ezen aprócska aranyló, szegletében, a lélek, a lelkiismeret számára, az Isten és ember személyes viszonyrendszerében tágult ki a világ az erdélyi magyar, székely és szász ember számára.

.

Merőben két másik út...

A XVI. századi, nyugati ember vallásháborúi és világhódító tervei, valamint a keresztényellenes keleti oszmán hatalmi agresszió közé ékelődött Erdélyi Fejedelemség megértette a történelem leckéjét.

Két világbirodalom ütköző zónájába kerülve a bölcs erdélyi rendek, a magyarok, székelyek és szászok, katolikusok, reformátusok, evangélikusok és unitáriusok, élükön János Zsigmond Erdélyi fejedelemmel, édesanyjával, Jagelló Izabella királynéval és Dávid Ferenccel, az unitárius egyház alapítójával, a fejedelem udvari prédikátorával együtt, a háromrészre szakított Magyarország szenvedése közepette, majd másfél száz évvel a korabeli európai joggyakorlat előtt felismerték, hogy ha egymás ellen fordulnak, veszítenek.

Felismerték, hogy bármely keresztény egyházhoz, bármely valláshoz tartozzanak is, emberi küldetésüket csak akkor teljesíthetik be, ha tudatában vannak annak, hogy a keresztény hittel nem a másik keresztény ember hite áll szemben, hanem maga a keresztényellenesség.

.

Felismerték, hogy a mindenkori széthúzás győztese, az ellenség, vesztese pedig, maga a keresztény magyarság, s az európai kereszténység.

Ezért 455 évvel ezelőtt, a január 6-i a vízkereszt napján kezdődő, s 1658. január 13-ig tartó, tordai országgyűlésen világraszóló eszme született. A lélek szabadságán alapuló vallásszabadság dekrétuma, amely megelőzve százötven évvel Európát, ismét példát mutatott emberi bölcsességből, vallási türelemből, egymás elfogadásból és a lelkiismeret szabadságából... „Bódog asszony" nemzete példát adott az egymással hadakozó Európa számára, az ősi magyar erényekből, a néplélek mélyén gyökerező identitásából táplálkozó életszemlétének: a lélek, a lelkiismeret szabadságának, s a szabad vallás megválasztásának, amely a növekedés, a gyarapodás, a boldogulás, a „bódogulás" egyetlen záloga.

Ki a Lélek ura?

„Cuius regio, eius religio", azaz „akié a föld, azé a vallás" szól a korabeli joggyakorlatra épülő mondás, amely lehetővé tette az uralkodóknak, hogy saját vallási nézeteiket ráerőltessék a fennhatóságuk alatt élőkre. Mert a korabeli európai környezetben a földesúr volt a lélek ura. Ezzel szakít a tordai vallásbéke, amely szerint a korabeli négy erdélyi vallást illetően nem érvényesült a területi elv, hiszen bárhol békében élhet együtt több felekezet is, sőt még a földesúr sem avatkozhat bele jobbágyai vallási hovatartozásába.

A törvény szerint minden közösség maga dönti el, melyik vallást követi.

.

Ahogyan Dávid Ferenc, vallásalapító, az uralkodó unitárius prédikátora, a vallásbéke indukálója - aki az „Unus Deus" unitárius elve alapján Isten oszthatatlanságát hirdette, s a hitet Isten ajándékának tekintette – úgy fogalmazott, hogy innentől kezdve: „az ő hitében senki ne háborgattassék".

S miközben Európa nyugati részén a „cuius regio, eius religio" elv okán szárba szökkenő protestantizmus és katolikus vallás hívei még javában irtották egymást, s az inkvizíció is aktívan ténykedett, addig az Erdélyi fejedelemségben a világ első vallásbékéjét rögzítő tordai törvény által, a négy keresztény felekezet: a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius nyert szabadságot és egyenjogúságot. Hiszen, 1568-tól Tordán, a Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett Erdélyi régióban törvény mondta ki a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, s ezzel együtt a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. A bölcs erdélyi rendek által elfogadott határozat ezzel a világon elsőként kinyilatkoztatta:

Midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván; de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki... az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől,... mert a hit Istennek ajándéka.

.

S amint három és fél évszázaddal korábban a magyarság az 1222-es Aranybullával a kontinentális Európának mutatott példát az első írott alkotmánylevél formájában, úgy 1568. január 13-án vallási toleranciában mutattak példát a világnak az erdélyi rendek, azzal, hogy a vallási türelmetlenségben izzó Európa közepén, a felekezeti béke apró szigetévé tették az Erdélyi fejedelemséget. Mai szóhasználattal élve, a tolerancia, az elfogadás aranyló szigetévé, ahol törvény szerint innentől kezdve, nincs kötelező államvallás, az uralkodói hatalom pedig – miközben különbséget nem tehet vallás és vallás, felekezet és felekezet között – az egyházi hatalom felett áll.

A magyar, a székely és a szász néplélek mélyéről fakadó lelkiismereti óhaj pedig, nemcsak a vallási béke szigetévé, de az emberi szellem teremtő értékeivel gazdagodó fejedelemségévé tette Erdélyt,

hogy amint az unitárius lélek hangja is harsogja: „Adjunk hálát mindnyájan ... A felettünk valónak ... Aki egybegyűjtött minket..."

Szerző: Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója