Szeretlek, de nem vagy az enyém

Lehet, hogy te is azt gondolod, ha a barátod féltékeny rád, az azért van, mert nagyon szeret téged. Pedig a féltékenység legtöbbször birtoklási vágyból fakad, aminek pedig nem sok köze van a szeretethez. A birtoklási vágy emberi gyengeségből ered, ami arra késztet, hogy korlátozzuk azt, akit a legjobban szeretünk.

Egyet sose felejts el: nem vagy sem a szüleidé, sem a szerelmedé, és fordítva: a barátod, a férjed, a gyermeked nem a tiéd, hanem egy különálló, önálló akarattal és egyéniséggel bíró entitás, akit nincs jogod magadhoz láncolni. Megpróbálhatod ugyan fenyegetéssel, érzelmi zsarolással, parancsolgatással magad mellett tartani, de ezzel csak azt fogod elérni, hogy a másik látszólag behódol a parancsodnak, de belül ellenkezni fog, és elvágyódik mellőled. Ez a néma elvágyódás lassan-lassan megérik benne, és egyszer csak hangot ad neki, és ha már kimondja, akkor azt tett követi. Gondolj csak bele: komolyan ezt akarod?

Bármennyire furcsán hangzik is, ha nem engeded el a szerelmed, akkor jobban szereted magadat, mint őt. Ha megjegyzéseket teszel önállósági megnyilvánulásaira, a lehető legkárosabbat teszed. Inkább örülj, hogy minden alkalommal, amikor visszatér hozzád, téged választ - a saját szabad akaratából. És örülj, hogy nem érzelmi zsarolás hatására teszi, hanem mert visszahajtja az irántad való szerelme és tisztelete.

Gondolj a következőre: ha a párod elmegy, engeded, hogy az legyen, ami szeretne lenni. Nem szabad őt visszahúzni a vágyaiddal, hanem örülnöd kell, hogy a párod távoli útja az ő növekedését és fejlődését szolgálja. Ne legyél szomorú, és ne függj tőle, maradj szabad, életvidám és önmagadban is egész.